Túrterebes
Túrterebes > Történelem

Történelem

Régészeti ásatások tanusága szerint az országnak ez a vidéke régóta lakott terület volt. A Szamos, majd a Túr völgyének növény és állatvilága az általanyújtott védelem vonzotta a külömbözô népcsoportokat. Ezt igazolják a Túrterebes határában talált páleolitikumbeli leletek is.1967-ben a Pusztahegyen talált lelet az ún. Grovetlián Kultúra elsô szakaszához tartozik. Aszakemberek szerint a talált ezüst pénzérmék a Krisztus születése elôtti III-II századból valók. Az ezt követô 14 szazadból semmilyen bizonyíték nincs, ami a település létezését mutatná.

A honfoglalás korában a Túrterebesre érkezô elsô magyar letelepülôk az ôsszlávoknak a "terebesét" azaz "írtást" foglalhatták el lakhelyül a Túr folyó mellett.Innen van a település nevének szláv eredete:"terebity"="írtás".

Ezt a vidéket királyaink - mint gazdátlan vidéket - a saját birtokukba vették mint vadászterületeket. Latinul "Terestae sanctorum regum" ez szerepel az új Túrterebes címerben is. Magyarul "Szent Királyok területe".

Elsô adatunk a településre vonatkozóan 1216-ból való. A Váradi Regestrumban említést tesznek Túrterebesrôl, egy boszorkányság vádjával sújtott emberpár perével kapcsolatban. A Túr elôtagot a helység 1321 körül vehette fel, mivel létrejöttek még : Krasznaterebes ,Tôketerebes , és Rákosterebes helységnevek is. A honfoglalást követô században Túrterebes Szatmár vármegyéhez tartozott.

Túrterebesre vonatkozó fôbb történelmi események dióhélyban: a Felszeg a falu legrégibb része, mert a községbe érkezô elsô magyar települôk az ôsszlávoknak a Terebesét, azaz írtását foglalták el lakóhelyül a Túr folyó mellett. Ezek vetetté meg a község elsô települési formáját. Ezt az ôsi települést seperte el a tatárjárás 1241-ben, amelynek következtében Túrterebes lakatlan településsé változik.

1250-ben IV. Béla király egy Erne nevűu lovászmesternek adományozta, mint lakatlan földet.

1315-ben Jánky Tamás beregi, késôbb ugocsai fôispán fia, Dénes kapta adományba. A Jánky család tartotta birtokában a XIV század mŕrsodik felében is.
Akkoriban a birtokba vevôknek munkaerôrôl kellett gondoskodniuk, így jelentôs jobbágy betelepítése indul a szomszédos Bereg és Szatmár megyébôl. A Jánky család szatmárhegyi birtokáról több jobbágycsaládot telepített be. Ezek a jobbágyok a Túr folyó és a Turci patak jobb partján telepedtek meg, vagyis a Felszegen.
1397-ben már a máramarosi, ugocsai és szatmár vidéken hatalmas birtoktesteket szerzô Drág vajdáék kapnak új adományt.

1399-ben Luxemburgi Zsigmond király megvonta Drág és Balk vajdáktól a terebesi birtokot és Perényi Péternek adományozta bizonyos szántóföldekkel együtt. Drág fiai, Györg es Sándor akik elôzô években az adományban részesültek perelik a Perenyieket. A pert azonban a Perényiek nyerték, és igy váltak évszázadokon át a kastély és a hozzátartozó birokok tulajdonosaivá.

Az 1526-os mohácsi vész után az egységes magyar állam felbomlik. Perényi Péter vajda a magyarokat és a székegyeket is az ellentáborba vitte. Erdély következô 150 éve a kényszerűu alkalmazkodás és természetes egységvágy közötti ellentmondás korszaka. A XVI. Század masodik felében a magyar eredetűu települések lakossága - s ilyen volt Túrterebes is - a reformátusvallás híveivé váltak. Szatmár és vidéke a protestáns eszmék bölcsôjévé vált. A Perényiek a hitújítás buzgó hívei voltak, s úgy áttértek a református vallásra. Túrterebes népe a szokásoknak megfelelôen követte földesurát.

A leghatalmasabb úr Perényi Péter (1502-1548 ) volt, aki elôbb koronaôr, majd erdélyi vajda, végül kancellár. Mivel nagy szerepe volt a protestáns vallás terjesztésében, szeretném őt jobban megismertetni. Ô Perényi Imre nádor és Kanizsay Dorottya fia volt. Harcolt Mohácsnál és Szapolyai János pártjára állt. 1527 végén I. Ferdinánd híve lett, tôle kapta sárospataki birtokát. 1529-1539 között ismét Szapolyai János híve lett. 1531-ben Perényi Péter török fogságba került, bár a szultánnak adományozott egy aranykelyhet és 12 ezer aranyat. Kiszabadulása után János király fogja lett. Ez az idôszak (1530-1540) nagyon fontos Túrterebes számára. Ebben az idôszakban épülhetett a "kastély" földszinti része. Valaha várszerűu építmény volt, amegy a település legmagasabb pontján feküdt (133 méter tengerszint feletti magasság). A Túr vizét a védôfalakon kivül körbevezették, majd a vizet visszavezették a folyó régi medrébe. Az országút felôli részén talán valamikor felvonóhíd is létezhetett, mert az emeletes iskola építésekor a több méteres alap készítésekor elszenesedett rönköket találtak a feltételezett fahíd helyén.

A helybéliek sokat beszéltek a kastély pincéjébôl kiinduló alagútról, amely egyesek szerint csak vészkijárat lehetett és valahol a "kisasszonyfűrdő" nevűu Túr-kanyarban ért véget. Más, merészebb állítás szerint kapcsolata volt a kastélynak az aranyosmeggyesi várral is az alagúton keresztül.

Mivel még nem sikerült felkutatnom a Perényi család levéltárát, csupán a következôkre hagyatkozhatom kastély építésének idôpontjára vonatkozóan. Tudjuk, hogy az 1660-1664-es erdélyi török háborúk idején, Ali pasa csapatai Kemény János fejedelem hadserege nyomában végigdúlták a Felsô-Tisza vidékét, Ugocsa vármegyével együtt . A török sereg dúlásáról Evlia Cselebi, török útleíró emlékezik meg. Ô írja le a terebesi kastély és egy Batár nevűu elfoglalását: "Onnan is elindulván (Aranyosmeggyes váráról van szó) a túloldalra mentünk (a Túr folyóról van szó) s négy óra alatt Terebesvár várához értünk. Terebesvár várának építôje János nevűu király volt (nagy valószínűuséggel Szapolyai Jánosról van szó), kinek Szulejmán khán a mohácsi ütközet után Budát odaajándékozta. Az erdélyi királyok alá tartozik ez a vár is." (Evlia Cselebi, Magyarországi utazásai 1660-1664. Fordította és jegyzetekkel kisérte Dr.Karácsony Imre, Bp.1904)

1540-ben, Szapolyai János halála után, Perényi Péter ismét I. Ferdinánd híve lett, aki ôt jutalmul kancellárrá tette. De Perényi Péter ezzel sem elégedett meg, hanem török fennhatóság alatt ô akarta megszerezni a királyi koronát. Ezért Ferdinánd elfogatta 1542-ben és nem bocsátotta szabadon majdnem halála napjáig. Sokan megpróbálták kiszabadítani fogságából Perényi Pétert. Hiába reménykedett Perényi Péter, hogy Ferdinánd király majd a magyar törvények szerint fog bíráskodni. Az ártatlanul bebörtönzött Perényi Péter már félig halott volt. Öt év börtön és néhány hét szabadság után, 1548 március 1-én meghalt.
Tetemének holtában sem jutott nyugvóhely. Terebesi templomában eltemetett hamvait arra hivatkozva szórták ki a vallási fanatizmustól fűutött pálos szerzetesek, hogy eretnek csontok miatt csapkodja épületüket a villám (L.Sztárai Mihály: História Perényi Ferenc kiszabadulásáról.Perényi Péter élete és halála, 1985. Szépirodalmi Könyvkiadó )

Egy másik Perényi, János 1550. május 16-án Ferdinánd királytól Terebesnek 4 országos vásárra kapott engedélyt: az elsôt Szent Mihály napján, a másodikat Tamás napján, a harmadikat Mária purifikációja napján, a negyediket húsvét harmadnapján engedélyezték.

A Perényiek, mint Ugocsa vármegye legelôkelôbb családjai, Túrterebesen papot tartottak és templomot épitettek. 1580-1657 között a falu erôteljes fejlôdése megakadt és csaknem két évszázadon át nagy puszulások és megpróbáltatások érik Túrterebest. Az erdélyi fejedelmek és a Habsburgok közötti háborúk csatatere volt ez a vidék. Ugyanakkor a váradi pasaságból betörô török portyázó csapatok és a tatárok is többször kirabolták a falut.

1691-ben Ugocsa egyes részeit, Terebessel együtt, újból Erdélyhez csatolják, majd 1699 után Ausztriahoz került. Ekkor az országban már javában dúlt az ellenreformáció. Bagossi Bertalan az ellenreformációról azt írja: "Pázmány Péter esztergomi érsek.....szavával és irodalmi műuködésével elsô sorban azokat nyerte meg ( ti. A római katolikus vallásnak ) akik műuveltségükkel, világ és ember ismeretükkel ôt legjobban megértették: az arisztokráciát". A Perényiek a magyar arisztokrácia meghatározó egyéniségei közé tartoztak. Ôk és a hozzájuk hasonlók nem vallási meggyôzôdésbôl tértek vissza a katolikus vallásra, hanem érdekbôl. Elôbb is megtették már ugyanazt, amikor ugyanolyan gévvel és ugyanannyi anyagi érdekbôl felkarolták a reformációt.

Báró Perényi Károly, Ugocsa megye fôispánja a fejébe vette, hogy az egész megyét visszakatolizálja. A sikeres ellenreformációnak volt egy másik oka is. 1703-ban kirobbant a szabadságharc II. Rákóczi Ferenc vezetésével. A minden oldalról elnyomott jobbágyok készen voltak a harcra. A túrterebesi jobbágyok is beálltak a kuruc hadseregbe remélve, hogy felszabadulnak a hűubéri elnyomás alól és vallásszabadságot nyernak. A hadjáratok súlypontja megint vidékünkre esett. Túrterebes is hol a kurucok, hol a labancok kezében volt. Az 1711-es szatmári béke sim hozott nyugalmat akörnyék népe számára. 1717-ben tatár hadak törtek be Ugocsa megyébe és augusztus 29-30-An kifosztották Túrterebest is. A visszatérô tatárokat Máramarosban megverték és 9000 rabot kiszabadítottak. Túrterebesrôl 4 parasztot hurcoltak el, de 2 kiszabadult.

A sok háború következtében a túrterebesi jobbágyok száma lecsökkent, mert újból ruténeket kellett a faluba betelepíteni. Azonban az egész más lelki világban élô ruténekre semmiféle vallási divat hatást nem gyakorolt. A háborus veszteségeken kivűul a közegészségügy akkori állapotában a mocsáráz és más ragályos betegségek tizedelték a lakosságot.

A XVIII. Század második ébtizedeitôl kezdve úgy az uralkodók, mint a fô és köznemesek azon gondolkodtak: mit lehetne tenni az általános pusztulás után. Számtalan dözség felégetve, romokban gevert, Lakosaikat leöldöste, vagy fogságra hurcolta a török, mag a tatár. Ennek a következtében alig volt munkaerô. Általánossá vált a nyomor és a szegénység. Tehát elsôsorban munkaerôrôl kellett gondoskodni. A kérdés az volt: Honnan szerezzenek jobbágyokat, és azok milyen nemzetiségűuek és milyen vallásúak legyenek? Túrterebesen a katolikus egyházi életnek a reformáció után semmi nyoma nincs egészen a svábok beköltözéséig.

Perényi Károly valóságos összeesküttvést szôtt a megye földesúraival, hogy a templomokat rajtaütésszerűuen visszafoglalják a kálvinistáktól. Volt kitôl példát vegyen. Károlyi Sándor, az egykori kuruc generális, Szatmár vármegyében települések egész sorát telepitette be Németországból svábokkal: Nagykároly, Csanálos, Fény, Kaplony, Erdôd, Szakasz, Béltek.

Perényi Károly vállalkozása Túrterebesen, Nevetlen faluban és Kökényesden járt sikerrel. Bagossy Bertalan igy irja le a túrterebesi templom visszafoglalását: "A báró a reformátusok közül fűunek fának pénzt ajánlott fel a templom eladása ára fejében, elôbb 10, majd 20, végül 60 forintot is. Mivel senki sem állt kötélnek, német dragonyosokat hozatott a faluba, több jobbágyot megveretett, másokat tömlöcbe záratott. Átüzent a prédikátorhoz is, hogy adja át a templom kulcsát. Az azt felelte, hogy nem teheti, mig neki a Felséges Konzilium irásban meg nem parancsolja. Ekkor a Báró maga elé rendelte a papot és életveszélyesen megfenyegetve egyszerűuen kiűuzte a faluból. A pappal együtt szerteszét futott az egész falu. A báró pedig saját kezüleg fejszével betörte a templom ajtaját, azután pedig reteszt és lakatot téve rá, ismét bezárta azt. Történt pedig mindez az Úrnak 1744. Esztendeje második napján".

Most már volt katolikus templom, de nem voltek hívek. A báró belsô cselédsége és néhány cigány alkotta a hitközséget, s a papi funkciókat is esetrôl-esetre egy-egy Nagyszôlôsrôl meghivott franciskánus barát látta el. Ezen a bajon is segített a báró, mert 1762-ben 28 sváb családot telepített Túrterebesre.

Altartalom