A túrterebesi sváb telepítések kora (1745-1835)

         A 18. század elejére Magyarország és vidékünk lakossága alaposan megcsappant. Ennek számos oka volt: a 150 évig tartó török uralom, a Rákóczi-féle szabadságharc veszteségei, az 1717. évi tatárjárás, az évenként jelentkező árvizek, a gyógyíthatatlan betegségek és a nagyfokú gyermekhalandóság. A veszteségeket pótolni kellett. Munkaerőről kellett gondoskodni. De a munkaerőn kívül volt egy másik szempont is: a vallás.  Az ellenreformáció korában nem kellett jobbágyul sem az ortodox - rutén vagy román, sem a csekély számú kálvinista magyar, hanem  csakis aki katolikus. Ettől a meggyőződéstől vezérelve telepített be katolikus svábokat Károlyi Sándor, az  egykori kuruc generális: Szatmár vármegyében a települések egész sorát hozta létre. Németországból, az őshazájukból csalogatta be őket ügynökei által s telepítette le őket nagy költséggel. Ennek az országos tekintélyű grófnak a példájára telepítette Túrterebesre a svábokat Perényi Károly  báró, aki abban az időben Ugocsa vármegye főispánja volt.

         Túrterebesre a telepítési mozgalom második szakaszában (1745-1835) települtek le svábok részben Németországból, valamint Szatmár megyei svábok lakta falvaiból. 1835-ig Túrterebesre letelepült kb.186 személy, akik 1762-ben kötöttek szerződést a letelepítő Perényi Károly báróval. Név szerint és nem szerint ismerjük e  letelepülőket, akik közül sokan elvándoroltak időközben, vagy a család kihalt

         Tömegesen egyetlen évben, 1762-ben jöttek Túrterebesre a svábok, vagyis 28 család kötött szerződést a báróval. Neveiket az 1775-évi adóösszeírás tartalmazza. Az  alábbi névsorban a szabadon álló nevek az adójegyzék szerint való alakban, a zárójelben lévők pedig a Perényi-levéltár szerint vannak írva: FRIKKER, GRAUSZ (KRAUSZ), ILLI (ILI), KEBEL; 2 GENG(KHEM), KRIBB(GRIGG), KREINDLER, KUMPERG, LEBER, LEBEREI, MAJER,  PRUPSZT, PUTZERN(BASTER), RAK(RACH), RISTH, SEMPERG (SEMPERGER) , SMUCZ, SPEIHER (SPAICER),  STEKLNI, STRELI (STREKLI), STULHAUSZ (FULDESZ), STUCZ, 3 SVARZKUB (SVARCKOPF)THEM, VAGNER.

         A telepítések eredménye 1775-ben már erőteljesen megmutatkozik. Túrterebesen 98 családfőt tartanak számon a következő gazdasági megoszlás szerint: 87 egy telkes jobbágy, 8 féltelkes jobbágy és 3 zsellér. Neveik szerint: 47 magyar, 28 német, 7 Szláv és 16 bizonytalan nemzetiségű. Nincs sem zsidó, sem cigány, sem román. Ha az említett jobbágyok vallására akarunk következtetni, akkor azt lehet megállapítani, hogy a 47 magyar jobbágy nem mind reformárus. Pl. A Dudás és Kormányos nevűek rutének. Különös az is, az 5 Rákóczit a bizonytalan nemzetiségűek között sorolják fel.

          Mivel a fejezet fő címe a sváb telepítés, térjünk még vissza a svábokhoz. A túrterebesi svábok élete hasonlított sok tekintetben a megye más  sváb lakta falvak svábjaihoz. Túrterebes viszonylatában a leghitelesebb feljegyzéseket  Bagossy Bertalan Historica Domusá-ban olvashatjuk. A Perényi Károllyal kötött letelepedési szerződés szerint a letelepült svábok  maguk közül választhattak egy bírót ( judex primarius ), egy albírót (judex subalternus), valamint általános szavazás alapján a gazdagok soraiból hatot és a szegények soraiból is hatot, tehát összesen 12 esküdtet. A fontosabb nyilvános teendőket csak közgyűlésen (omnium congresse) dönthették el, a kevésbé fontosakat a már említett községi elöljárók  (bíró, albíró, esküdtek).

         A szerződés értelmében a svábok a faluban vagy azon kívül telkeket s telkekhez fordulónként három-három köböl szántóföldet, 4 szekeres szénakaszálót kaptak és szabad volt erdőt irtaniuk. a szántóföld után három, a kaszáló után pedig 9 évig nem szolgáltak a  földesúrnak, s ha parlag szőlőt ültettek 7 évig bordézsmát nem adtak.

         A betelepített jobbágyok a Nagyfalut (a jelenlegi Fő utcát) mintegy folytatva telepedtek le. A község eme részét a helybeliek az óta Sváb falunak” hívják. Ismerjük nagyon sok sváb család történetét. Itt most ezekre nem térhetünk ki. Sokan voltak olyanok, akik nem tudták megszokni az itteni éghajlatot vagy nem volt elegendő pénzük a letelepedéshez és az itt - tartózkodáshoz. Az 1736. évi „Toborozó cédula” tartalmazta a telepítési feltételeket. A letelepülőknek rendelkezni kellett legalább 200 ft készpénzzel. Ebből futotta a házra (30ft), szekérre, ekére, boronára (14ft), 2 lóra (22ft), 1 tenyészállatra (3ft), valamint élelemre és egyéb kiadásra az első osztásig (47ft). Kezdetben az uradalmat csak a báró beleegyezésével és egy elbocsátási díj kifizetése fejében hagyhatta el a letelepedett személy vagy család. A földet bérelhették, amelyhez szükségük volt lóra és ekére. A „bér”, amit a paraszt a bárónak fizetett, pénzből, terményből, és munkából adódott össze. Ezen kívül fizette a termény után a kilencedet (pl. minden 9. búzakereszt a báróé lett), azon kívül évente 15-20 napig kellett a gazdának a saját szekerével dolgozni.

         A Sváb betelepítést követően Túrterebes fejlődésnek indult gazdaságilag és ez tartott néhány évtizedig, mindaddig, amíg Erdély megoldatlan gondjai egyre elmélyültek.

        (Kiss Kálmán: a fenti szövegrészt a Túrterebesi Historia Domus alapján összeállította

                                                              egy „Ismeretlen Krónikás” )