Túrterebes a vidék legrégebb Árpád-kori települése

 

          Az elôbbi fejezetben már beszámoltunk arról, hogy a telepesek (svábok, oroszok, tótok, és románok) a letelepedést követôen kaptak 30-40 hold földet ,szôlôhegyet, kaszálót, erdôt, rétet és legelôt. De mindezek fejében kötelesek voltak- a tizeden és kilenceden felül- mérsékelt robottal is szolgálni a földesurat. Ez azt jelentette, hogy évente17 napot kellett dolgozniuk az uraságnak. Épitettek számukra templomot, paplakot, iskolát. A telepesek rövid idô alatt anyagilag rendbejöttek, jó módhoz jutottak és lassan megszerették az új hazát. Kezdetben a magyardág félreállt, de késôbb, amikor a svábság elmagyarosodott, békésen megéltek egymás mellett. De a mindenkori lakosság fölött a nemesség megtartotta uralmát. A Károlyiak a többi fölé emelkedtek, és három nemzedéken át  ôk viselték a fôispáni hivatalt.A vármegye megszabta minden iparcikk árát. Ez volt a limitáció. A mesteremberek (szabó, kerékgyártó, kovács, gömbkötô, mészáros, varga, csizmadia, szijgyártó, szücs, kádár, fazekas, takács, faragó) szinténadót fizettek. Az adók kivetését, a porciók, „dika”- jegyzékek tartalmazták, A jobbágyok kötelesek adót fizetni telkeik nagysága szerint.

De mindezek ellenére a sváb betelepitést követôen a falu fejlôdésnek indult gazdaságilag, és ez tartott néhány évtizedig, mindaddig, amig az ország megoldatlan gondjai egyre mélyültek.  

A XVIII. század elsô évtizedeiben, majd a reformkorbanmindig is elôkelô helyet foglalt el a jobbágyi munka felszabaditása, s ezáltal a gazdasági-társadalmi fejlôdés meginditása. II. József császár (1780-1790 ) uralkodása idején kialakult a jó császár mitosza, hisz ô az, aki sürgeti az erdélyi úrbérrendszer megoldását.

A parasztok egyre élesebb ellentétbe kerültek az uralmak tisztjeivel, akik kiméletlen eszközökkel próbálták rávenni az adózó jobbágyokat munkára és egyébb szolgáltatásokra. A jobbágyok azonban legtöbbször ellenálltak. Az ellenállás pedig sokszor lázadássá fajult. De minden lázadást mindig valamilyen formában megroroltak. a császár is rájött: a jobbágykérdést Erdélyben meg kell oldani. Elôször is elrendelték a költözési tilalom feloldását valamint az általános nép – és vagyonösszeirást.

A francia forradalom és a napóleoni háborúk korában vagyunk. A polgári átalakulás felé menetelô Európában a Habsburg-birodalom védekezô helyzetbe kényszerült. II. József törekvése elbukott. Felvilágosult abszolutista reformkisérleteinek folytatása helyett I Ferenc császár (1792- 1835) egy, minden újitó törekvéssel szembeforduló abszolutizmust vezetett be. A jobbágyok helyzetének megoldatlansága azonban hamarosan drámai körülmények között mutatkozott meg: 1813-ban súlyos éhinség tört ki Erdélyben, melynek hatása még hosszú éveken át érzôdött.

A reformkort a XIX. század harmadik évtizedétöl( 1827) számitjuk.A gazdasági-társadalmi elmaradottság itt nálunk, kevésbé volt látható, hiszen az utobbi egy évszázad óta csak a népesség létszáma növekedett, más szinte nem is változott. A közöség iránt felelôséget érzô fiatal nemesség kezdte megérteni, hogy az ô felelôsségük az általa vezetni kivánt nép vagy népek érdekeire is ki kell terjedjen.

Szécsényi István és Wesselényi Miklós vakmerôen új eszméket hirdettek: A  jobbágy  robotmunkájában nincs semmi köszönet, s a jobbágysors embertelenségére nincs mentség a földesúraknak. Egymást követik a reform-országgyülések, amelyeknek vivmányai közé tartozik a  jobbágyság örökváltága is.

1848-ban Európában végigszáguldott a forradalom tavasza. Erdélyben is csatlakoznak a forradalom szelleméhez és meghirdetik a jobbágyfelszabaditjást.

  Kiss Kálmán